Bolyki Gyuri írása
Van az Amadeus című filmben egy fantasztikus jelenet: a beteg Mozart halálos ágyán a rekviem „Confutatis” tételét diktálja Salierinek. Az egyes szólamokat külön-külön hallva rádöbbenünk, hogy a tétel minden szólama önálló zeneként is képes lenne megállni a helyét! Salieri a fél életét odaadta volna, ha Mozart zenéjének csak egy szólama valaha eszébe jutott volna. Attól zseniális ez a zene, hogy minden kis alkotóeleme önmagában is remekmű – így, amikor egyszerre halljuk őket, lenyűgöző az eredmény.
Mostani kis szösszenetem erről a jelenségről szól.
Az impulzust az adta, hogy néhány napja a Baldaszti’s-ban vacsoráztunk (ez egy viszonylag jó étterem az Andrássy úton).
„Bemelegítésként” az igen kedves felszolgáló úr olíva olajat kínált, saját sütésű kenyérrel. Lelkesedésemet látva még néhány csepp balzsamecetet is öntött a tányérkámra, én pedig nekiláttam a lakomának. De amilyen nagy lendülettel kezdtem, olyan gyorsan abba is hagytam. Mert nem volt jó. Nem volt finom. A kenyér rendben volt, de az olíva olaj és a balzsamecet még csak meg sem közelítette azt a szintet, ami gasztronómiai élményt tudna nyújtani. (Inkább kértem egy kis vajat.)
Az az igazság, nekem soha eszembe nem jutott volna szeretni ezt az olívaolaj-balzsamecet páros, ha bizonyos éttermek nem nevelnek rá. Úgy indult, hogy a La Plaza Spanyol Étterem megnyitása után néhány nappal meglátogattuk őket, és a felszolgáló ajánlatát elfogadva kipróbáltuk az olívaolajukat csak úgy, egy kis kenyérrel. Ahogy bekaptam az első falatot, mint ha megrázott volna az áram, ledermedtem. Az olajnak íze volt! Méghozzá olyan íze, hogy kész voltam tőle. Na, gondoltam, ha ez az olíva olaj, akkor valami más nevet kell adni annak a pancsnak, amit otthon használni szoktunk! Mert, hogy ehhez képest se íze, se bűze. Persze az is igaz, az olíva olajat soha nem úgy tekintettem, mint valami önálló étel, hanem mint a „nagy egész” egy pici darabkája, ami végül is mindegy, milyen ízű. Hiba volt. A jó olíva olaj önmagában is értékes gasztronómiai élmény, fantasztikus íze van, csak meg kell találni a megfelelő minőségű terméket. Na, ezzel sokáig bajban voltunk! Mivel a boltokban nem hozzáférhető a La Plaza-ban használt első osztályú spanyol olaj, kipróbáltunk egy csomó mást, de egyik sem ízlett annyira, mint az.
A következő impulzus a Spoon hajón ért, amikor egy vacsora előtt üdvözlő falatként olíva olajat kaptunk, amibe néhány csepp balzsamecetet is tettek. Ez volt az első alkalom, hogy kipróbáltuk ezt a párosítást, és nagyon bejött. Ugyan az olaj íze meg sem közelítette az általunk megszeretett ízt, de a balzsamecet élvezhető volt. Ez is egy új tapasztalat: a balzsamecet önmagában is finom, nem csak salátán, húson, miegyeben. Kiskanálra csöppentve érdemes kóstolgatni, olyan telt, bársonyos, „mézes” íze van, mint ha jófajta Tokajit kóstolgatna az ember!
Újult erővel álltam neki a spanyol olaj keresésének, és közben utána olvastam, melyik balzsamecet milyen karakterű, próbáltam a leírásokból kihámozni, melyiket lenne érdemes megvenni. Mivel a jó ecetek igen drágák (10.000-15.000 Ft/100 ml), szóba sem jöhetett egy széleskörű teszt, ki kellett választani kettőt, amit beszereztünk. Szerencsére az egyik pont azt hozta ízben, amit kerestünk, úgyhogy most már csak a jó olaj hiányzott.
Nekünk a modenai Villa Bisini Gambetti balzsamecet jött be a legjobban.
De nem sokkal utána ez is megoldódott.
Tavalyelőtt elmentünk a Millenárisra a Gourmet Fesztiválra, és jól körbeettünk mindent, ami érdekelt. Kifelé jövet, a kaputól tíz méterre egy kis bódéban észrevettem egy pont olyan lila-mintás üveget, mint amiből a La Plaza-ban kiöntötték nekünk az olíva olajat. Kérdésünkre elmondta a srác, hogy ez az az olaj, ők hozzák be Magyarországra, de üzletben nem kapható, csak interneten rendelhető. Félve kérdeztem meg az árát, és majdnem hanyatt estem, mikor azt mondta: 3.700 Ft/üveg. De hiszen mi ennyiért szoktuk megvenni a seíze-sebűze olajakat, itt pedig az egyik legjobb olaj kerül ennyibe! Nosza, meg is rendeltünk egy üveggel, és az óta is rendszeresen rendelünk tőlük. Mindig pontosak, korrektek, nincs semmi gond.
E felfedezéssel végre létrejöhetett az általunk igen megszeretett olíva olaj-balzsamecet kombó, amibe kenyér helyett a feleségem által sütött grissinit szoktunk belemártogatni. Nagyon finom, mindenkinek ajánlom kipróbálásra!
Az olaj és az ecet a pálinkáspohárban.
Ezen előzmények után mentünk a Baldaszti’s-ba vacsorázni. Amikor az úr felajánlotta az olíva olaj-balzsamecet párosítást, igen megörültem, hiszen a balzsamecetet az étterem tulajdonosának gourmet-boltjában szoktuk vásárolni – tehát nyilván finomat fogunk kapni itt is. De nem. Az étteremben nem a jófajta olaj és ecet van, hanem az olcsóbb, ízetlenebb termékek. Lelkük rajta.
Viszont nektek, Drága Barátaim, nagyon ajánlom otthonra, saját beszerzésben az alábbi két terméket!
Az olíva nem csak „tunkolásra” jó, lehet vele sütni-főzni is, alig drágább, mint a minősíthetetlen átlag-cuccok a boltokban. Szívesen reklámozom a forgalmazót, mert ár-érték arányban kimagasló élményt nyújt az olajuk.
Igazioliva.hu - tisztességes, korrekt szállítók!
A balzsamecet már kicsit húzósabb ügy. A képen látható kiszerelés kb. 14.000Ft. Tudom, hogy elsőre soknak tűnik, de ez pont olyan, mint a Maldon só, melynek kilója 5.000Ft. Higgyétek el, ötfős családunkban (ahol mindegy gyerek kamasz – ennek megfelelően rengeteget eszik), egy év alatt fél kiló sem fogy el belőle! Tehát éves szinten nincs 2500 Ft, hogy egészséges, és nagyon finom sót használunk kenyérre, húsra, zöldségre (főzni nem ezzel kell!).
A balzsamecettel is így vagyunk. Egy üveg igen jó minőségű ecet kb. 14.000Ft, de ez nálunk fél évig kitart. Egy-két csepp tökéletesen elég mindenre, fantasztikus ízt ad, önmagában is élmény – szóval, ha van rá havi 2.000Ft, ne sokat vacilláljatok, irány egy jó bolt, és vegyétek meg, próbáljátok ki!
Tapasztaljátok meg, milyen az összkép, amikor minden szólam önmagában is egy művészi alkotás!
A nyerő páros
