Partnerek

kaposfest_logo01.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg

Friss topikok

  • Violon3: "Előfordul, hogy egy-egy próbajáték után a vesztes német pályázó megnyeri a zenekar ellen indított... (2017.09.24. 09:31) ZAK vs KONZI
  • holdbélicsónakos: Kedves Gyuri! Most már én is félek... TŐLED. Üdv! Papp Máté volt művész-ember munkatárs (2014.03.28. 22:45) Most már én is félek
  • Digitmokus: Az uncsim kislánya, akinek ugye meg volt engedve hogy nézze az XFaktort, odáig volt ezért a csajér... (2014.01.06. 11:13) Pornós Krasznai
  • Barna Páli: Üdv! Szeretnék valamit kérdezni. Szerintem ha az A hang 432 Hz, akkor annak az oktávja 216 Hz, és ... (2013.12.27. 23:23) 432
  • dittacsello: Kedves Gyuri! Jó, hogy leírtad ezeket. Ha meg is valósulna az 50 kiváló tanár alkalmazása, mi lesz... (2013.12.20. 20:37) Merre tovább Zeneakadémia?

Bolyki Gyuri írása 

Ismét kézilabda meccsen voltam a fiammal. A sűrű "fellépés" oka egy országos verseny, melyet a 2000-ben született korosztály számára írtak ki. A jelentkező csapatokat 5-ös csoportokba sorsolták, ahol mindenki játszik mindenkivel a továbbjutásért.

A gyerekek egy órával a kezdés előtt már szerelésben vannak, bemelegítenek az öltözőben. Mindannyiuk arcán látszik az eltökéltség, hogy „most aztán megmutatjuk, mit tudunk!”.

Ahogy vége az előző mérkőzésnek, elözönlik a pályát, kapura dobnak, gyakorolnak. Büszke szülőként nézem a srácot, hiszen mégis csak ő lenne családunk egyetlen normális (értsd: nem zenész pályára készülő) gyermeke. Örülök, hogy megtalálta helyét a sport világában, még ha csak hobbi szinten is.

Keresem az ellenfél csapatát, de nem találom. Csak akkor futnak be a pályára, amikor a bíró sípjellel behívja őket.

Amikor elkezdődik a meccs, furcsa érzésem támad. Mint ha valami paródia zajlana a pályán, melynek egyik résztvevője a liliputi cirkusz csapata, a másik pedig valami génmódosított, óriáscsemeték egyesülete. A mi csapatunk legmagasabb tagja is alacsonyabb, mint a másik csapat legkisebb játékosa. Átlagban másfél fejjel nagyobbak az ellenfél kézisei. Nem nagyon értek a kézilabdához, de azt már megtanultam, hogy a magasságbeli és az erőbeli fölény igen fontos. Na, ez most itt adott, csak sajnos az ellenfél csapatában. Öt perc után világos, hogy nincs értelme komolyan venni a meccset, már nyolc góllal vezetnek, a mi csapatunk tagjai támadáskor még a kaput sem látják az eléjük tornyosuló emberhegyektől. Levonom a következtetést: ez van, amikor egy egyesület ötszáz gyerek közül választhatja ki 12 fős csapatát. Kivételesen magas és erős gyerekek kerülnek szembe a mi csapatunk átlagos testfelépítésű gyerekeivel.

Öt perc után időt kér az edzőnk, és valamit nagyon magyaráz a srácoknak. A visszajövő játékosok láthatóan előrébb tolják a védekezést, aminek meg is lesz az eredménye: megszűnik a gólzápor.

A meccs ezzel együtt is több, mint húszgólos különbséggel zárult.

Beballagok az öltözőbe, és közben azon gondolkozom, ha én lennék az edző, most mit mondanék a gyerekeknek (meg a szüleiknek).

Becsukom magam mögött az ajtót, és szembetalálom magam egy csapat jókedvű, mosolygós sráccal. Teljesen úgy néznek ki, mint ha ők dobtak volna hússzal többet! Fiam odajön, és csak annyit mond: „Apa, mindegy ez a meccs, az ellenfél csapatában 13-14 éves gyerekek játszottak.”

Nem hittem a fülemnek. Megtörténhet, hogy a 12 éveseknek kiírt versenyre valaki idősebb gyerekeket hoz?! A mi csapatunkat sem tudta az edző csak 12 évesekből összerakni, ezért szerepeltek 11 és 10 évesek is. Fiatalabbat ugyanis lehet nevezni, idősebbet nem.

Odamegyek az edzőhöz, és megkérdezem, igaz-e, hogy jóval nagyobb gyerekek voltak az ellenfél csapatában. Igen, igaz – válaszolja. Néhányuk egy, többségük két évvel idősebb a kiírásban szereplő 12 évnél.

Értetlenkedve kérdezem, hogy ezt hogy engedhetik meg a szervezők!? Nincs életkor ellenőrzés? Amikor ekkora különbség van a csapatok magassága között, nem merül fel automatikusan az ellenőrzés?

De igen – jön a válasz. Csak az a baj, hogy az ellenfél csapatának edzője a szakági referens, úgyhogy senki nem meri elkérni tőlük a diákigazolványokat.

Kész, végem van. Azt mondtam a fiamnak, a sport ugyan úgy nemesíti a lelket, mint a zene. Akaraterő, munka, tisztesség, önfegyelem – az élet legfontosabb dolgait lehet megtanulni a rendszeres sportoláson keresztül.

Erre idejön egy szerencsétlen pojáca, és legyalulja a 12 éveseket egy 14 éves csapattal.

Fiammal beszélgetve aztán rájöttem: az igazi baj nem is a mi csapatunkban van, hanem az övében.

A 14 éves gyerekek ugyanis pont most tanulják meg tőle, hogyan kell csalni, a könnyebb utat választani, manipulálni. És bizony, a szakági referens nagyon téved, ha azt hiszi, ezek a gyerekek négy-öt év múlva nem fogják teljesen tudatosan használni ezeket az eszközöket – pont vele szemben is!

Hajrá, szakági referens úr! Sok sikert a simlis magyarok következő generációjának kineveléséhez! Csak azt kérem, majd ne panaszkodjon a magyar kézisport mentális problémái miatt!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muvesz-ember.blog.hu/api/trackback/id/tr1005073799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.