Partnerek

kaposfest_logo01.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg

Friss topikok

  • Violon3: "Előfordul, hogy egy-egy próbajáték után a vesztes német pályázó megnyeri a zenekar ellen indított... (2017.09.24. 09:31) ZAK vs KONZI
  • holdbélicsónakos: Kedves Gyuri! Most már én is félek... TŐLED. Üdv! Papp Máté volt művész-ember munkatárs (2014.03.28. 22:45) Most már én is félek
  • Digitmokus: Az uncsim kislánya, akinek ugye meg volt engedve hogy nézze az XFaktort, odáig volt ezért a csajér... (2014.01.06. 11:13) Pornós Krasznai
  • Barna Páli: Üdv! Szeretnék valamit kérdezni. Szerintem ha az A hang 432 Hz, akkor annak az oktávja 216 Hz, és ... (2013.12.27. 23:23) 432
  • dittacsello: Kedves Gyuri! Jó, hogy leírtad ezeket. Ha meg is valósulna az 50 kiváló tanár alkalmazása, mi lesz... (2013.12.20. 20:37) Merre tovább Zeneakadémia?

Bolyki Gyuri írása

A FIDESZ első kongresszusán találkoztam vele először.

Bródy hozta a Jurta Színházba, hogy a rengeteg szavazás között énekeljen nekünk.

A srác feljött a színpadra, és belesuttogott a mikrofonba: „Elnézést, idefelé jövet megfáztam, és elment a hangom, nem tudok énekelni.”

A közönség elkezdett fütyülni, kinevették, gúnyolták. Szerettem volna valahogyan kimenteni szorult helyzetéből – hiszen másnak is elment már a hangja fellépés előtt, ez sajnos néha előfordul – de nem lehetett. Látszott rajta, ő az az ember, aki nem dönt, hanem lelke legmélyén érez – és ő vezekelni akar, amiért csalódást okozott a nézőknek. Annyira bántotta a dolog, hogy nem tudta átlépni egy rutinos „ez van!” mondással.

Az is látszott, nem azért állt a színpadra, hogy lehengereljen minket, hanem, mert mondani akart valamit. Még a szocializmusban éltünk, ő egy fiatal demokrata volt, és üzenete volt. Minden az arcára volt írva.

És ez a srác így is maradt.

Végigmerengte az életét, sokkal mélyebb lelki rétegekben, mint ahol a könnyűzenészek általában mozognak. Persze, szerette a színpadot, de nem annyira, hogy mindenáron csinálni akarja. Például nem akart új szívet. Mert akkor az már nem ő lenne. Inkább kevesebbet él, de azt a sajátjával. Mert ő így gondolkodott.

Soha nem dolgoztam vele együtt, a zenei élet teljesen más területein barangoltunk, de tudom, hogy „Repül a bálna”, meg, hogy „67-es út”. Slágereket írt, de olyanokat, amilyen ő volt. Ezért lehetett szeretni. Énektudása nem sok – az egyik leghamisabb előadó volt, de nagyon jó volt az íze! Akik egyszer ráéreztek a feelingjére, sosem fordítottak hátat neki.  Voltak évek, amikor arénakoncertekkel járták az országot, és akárhányszor el lehetett adni őket. Mert jó volt hallgatni az őszinte, gondolkodó embert a színpadon. Lehetett rajongani érte, és lehetett utálni – tehát jó előadó volt!

Együttesének hangzásvilága olyan egyszerű, mint a faék. Semmi tudományoskodás, helyette megejtően puritán őszinteség. A Brothers-szel egy a capella dalban több gépet használunk koncerten, mint ők egy sportcsarnokos bulin. Mi nagyon jól szólunk – ők meg őszintén.

Ez a mély gondolkodású puritánság jellemezte a srácot életében, és „kvázi” öngyilkosságában is.

Az embernek egy szíve van. Az a sajátja. Amíg az működik, addig érdemes élni. A többi már csak barkácsolás.

Ő pedig nem akart barkácsolni.

Aki nem tanult dalaiból, tanulhat halálából. Mély érzéseket és megalkuvás nélküli értékrendet. Még akkor is, ha az az életébe kerül.

R.I.P Cipő!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muvesz-ember.blog.hu/api/trackback/id/tr85128171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.