Partnerek

kaposfest_logo01.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg

Friss topikok

  • Violon3: "Előfordul, hogy egy-egy próbajáték után a vesztes német pályázó megnyeri a zenekar ellen indított... (2017.09.24. 09:31) ZAK vs KONZI
  • holdbélicsónakos: Kedves Gyuri! Most már én is félek... TŐLED. Üdv! Papp Máté volt művész-ember munkatárs (2014.03.28. 22:45) Most már én is félek
  • Digitmokus: Az uncsim kislánya, akinek ugye meg volt engedve hogy nézze az XFaktort, odáig volt ezért a csajér... (2014.01.06. 11:13) Pornós Krasznai
  • Barna Páli: Üdv! Szeretnék valamit kérdezni. Szerintem ha az A hang 432 Hz, akkor annak az oktávja 216 Hz, és ... (2013.12.27. 23:23) 432
  • dittacsello: Kedves Gyuri! Jó, hogy leírtad ezeket. Ha meg is valósulna az 50 kiváló tanár alkalmazása, mi lesz... (2013.12.20. 20:37) Merre tovább Zeneakadémia?

Bolyki Gyuri írása

Most, hogy (majdnem) elkészült a gyönyörű épület, üzemel a Wesselényi utcai ház, nézzük, mi vár az intézményre.

- Kiindulási pont

- Közelmúlt

- Napjaink

- Hogyan tovább?

- Megoldási javaslat

Kiindulási pont: mink van, mire építhetünk?

Van egy „Magyarország zenei nagyhatalom” szlogenünk, mely a 20. század első felében épült fel, és egészen a rendszerváltásig igaz volt. Persze, tanáraink mindig azt mondták nekünk, hogy „bezzeg az ő idejükben!”, de ettől még a nyolcvanas évek végéig a világ kultúrnépei szemében önálló, mindenekfelett álló kasztot képviselt a magyar zenei élet.

E mögött ott volt Kodály emberfeletti erőfeszítése, és a kommunista diktatúra öncélú érdekeinek találkozása, melynek révén az egész ország egyfolytában énekelt. A leghülyébbek is tele voltak zenei impulzusokkal, így felnőttként sokak számára természetes volt, hogy koncertre járnak.

Kodály munkássága révén kiépült egy háromrészes – a világon egyedülálló! – zenei képzési rendszer, melyben óriási tömegek tanultak alapfokon, onnan mentek tovább konziba, majd az akadémiára.

Rengeteg tehetséget neveltünk ki, óriási merítésből. (Egyébként a statisztikák szerint napjainkban  is tízből nyolc ember szeretne tudni hangszeren játszani, de csak kettő jut el odáig, hogy tanul is. Úgy tűnik, a zenélni tudás ösztönös társadalmi igény, de nem tudjuk mindig megfelelően becsatornázni.)

Nem akarok úgy csinálni, mint ha nem tudnám, hogy a rendszer tele volt problémákkal, de ezek nem veszélyeztették magát a szisztémát.

„Áldott” szocializmus, miközben tönkretette az országot, a zenei életben világszinten is egyedülállót alkotott.

Közelmúlt

Aztán jött a rendszerváltás. Ebben a cikkben már elemeztem a 90-es évek elején kezdődött folyamatot, most csak annyit ismételnék meg: zenei életünk Mohácsa volt ez a két évtized. Egyetlen okból nem lett totális csőd a folyamatból: nagyon magasról kezdtünk zuhanni. Koncertéletünk a felére zsugorodott, és abszolút eltolódott a Fesztiválzenekar térfelére, oktatási rendszerünk pedig leamortizálódott. Ennek legalapvetőbb okai:

-        A rendszerváltáskor senkinek nem volt víziója arról, hogyan tovább. Szívesen, és jogosan emlegettük, hogy zenei nagyhatalom vagyunk, de közben a múltból éltünk. Amikor Küllői Péter és csapata megjelent a Zeneakadémia körül, - hiába értette meg Batta András rektor (talán egyedüliként) az újfajta gondolkodást – már késő volt. Más kérdés, hogy nem is sikerült végigvinni a koncepciót.

-        Óriási teret kaptak „vállalkozónak” nevezett, szocializmusból ránk maradt privatizátoraink. „Fölösleges ennyi művészeti képzés!” – hallottuk (és halljuk néha még napjainkban is) lépten-nyomon ezektől a roppant gazdag bácsiktól, akik viszont az értéket még mindig csak téglában és részvényekben képesek számon tartani. Sajnos, ezt az ostoba véleményt sokszor a politikai döntéshozók is magukévá tették.

-        A képzési rendszer csúcsát jelentő Zeneakadémia húsz év alatt nem tudott olyan működési szisztémát kialakítani, mely képes lett volna legjobbjainkat itt tartani, így a tanári kar színvonala óriásit zuhant, és folyamatosan romlik azon egyszerű okból, hogy legjobbjaink külföldre mennek. Márpedig, jó zenészek nem a szép épület hatására lesznek, hanem az öt évig tartó tanár-diák erőfeszítésből!

-        Zenekaraink és zenészeink vergődését látva egyre kevesebb szülő engedte, hogy gyermeke zenével foglalkozzon, így radikálisan csökkent az utánpótlás.

-        Ezzel egy időben komoly nehézségek adódtak az alapfokú képzés finanszírozásában, majdhogynem lehetetlené vált a zeneiskolák helyzete. Sajnos, a konzervatóriumok és az Akadémia vezetői vagy nem ismerték fel az ebben rejlő veszélyt, vagy nem volt idejük/kedvük ezzel kellő hatékonysággal foglalkozni, de tény: húsz év alatt nem szervezték meg a saját maguk számára létfontosságú, széleskörű alapfokú zenei képzés fenntartható rendszerét.

Húsz éve zuhanunk. Tudom, ma is vannak még eredményeink, de a rendszer szétesett. Ott tartunk, hogy a konzervatóriumban több hely van, mint ahányan jelentkeznek. Felvesznek szinte mindenkit – mert kénytelenek felvenni. A rendszer ezt kívánja meg tőlük. Az odajáró diákok zöme nem hisz a zenész-életben. Megkeseredett tanárokat/zenészeket látnak maguk körül, akik szét vannak esve a kényszerű haknizástól. A legtöbb gyereknek fogalma sincs, mit fog csinálni. (Lehet ellenpéldákat hozni, de én az általános, többség által megélt hangulatról beszélek. Két gyermekem jár oda...) És aki komolyan gyakorol, attól is azt hallom, hogy – ha csak módja van rá – nem a budapesti Zeneakadémiára szeretne menni, hanem külföldre. Hogy miért? Mert itt nincsenek jó tanárok.

És ezzel eljutottunk napjainkig.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szépen felújított Zeneakadémia igazán nagy harca most kezdődik! Ugyanis a jelenlegi út a totális csődbe vezet – és ezt mindenki látja. Infrastrukturálisan minden adott, hogy Budapest a zene szilíciumvölgye lehessen (copyright by Batta A.), de a személyi feltételek nincsenek meg hozzá. És ebben a rendszerben nem is lesznek adottak.

Tíz évvel ezelőtt még volt egy kis lelkiismeret furdalása annak a művésznek, aki az itthoni munka helyett külföldre ment dolgozni. Ma már nem így van, kiválóságaink számára teljesen természetes, hogy nem itthon güriznek egy-kétszázezer forintos fizetésért, hanem a tízszereséért elmennek külföldre. Bizony, kb. tízszer annyit keres külföldön egy művész-tanár, mint idehaza. És ez még csak a fix tanári pénze, ehhez jönnek a koncertek és haknik.

Németországban nem jelent gondot egy tanári kinevezéssel 5-6000 EURO-t adni azoknak, akiknek a neve tanulókat vonz az intézménybe. Ott ez az általános juttatás a legjobb akadémiákon. Amik olyan jók, mint ahogy azt a budapesti ZAK-ról mi is hirdetjük. Odamennek hát legjobbjaink, és elnyerik a kiírt állásokat. Az itthon maradók pedig a tanári bértábla alapján megkapják ugyan azt a pénzt, amit minden egyetemi tanár jogosult megkapni. Világos, hogy csupán álom lehet ezek után a budapesti Zeneakadémia minőségi fejlesztése, a valaha volt dicsőség visszaszerzése. Napjainkban a realitások talaján állva ki kell jelentenünk: kiváló intézményt az az ország tud felmutatni, amely képes kiváló fizetéssel kiváló embereket odacsábítani. Ezek pedig nem mi vagyunk. Ez az oka a Zeneakadémián tapasztalható színvonalesésnek. Nem tudjuk megtartani itthoni nagyágyúinkat, és még inkább nem tudjuk megfizetni a külföldi nagyágyúkat. Ez az évek óta tartó hanyatlás alfája és ómegája.

Hogyan tovább?

Kormányzati szinten el kell dönteni, Magyarország akar-e, tud-e fenntartani egy világszínvonalú Zeneakadémiát. Ha nem, akkor tudomásul kell venni, hogy egy-két évtizedig most „takarékon” fog üzemelni az intézmény, és reménykedünk a mielőbbi feltámadásban.

Ha igen, akkor az első és legfontosabb: olyan fizetést kell kapnia egy zeneakadémiai főtárgy-tanárnak, mint pl. Németországban. Versenyképes juttatással pillanatok alatt vissza lehet hozni legjobb művészeinket, akik aztán hozzák magukkal a külföldi nagy neveket is. De ez havi 1,8 millióba kerül fejenként! Nettó! Ezért a pénzért persze ugyan olyan felvételi eljáráson kell keresztül menni, mint pl. Detmoldban, ahol a legrutinosabb művészek is megizzadnak egy állás elnyeréséért.

Tudom, hogy ez a pénz nem fizethető ki a bértábla alapján, hiszen „ennyi nem jár”, ez „nem igazságos”. De akkor is ki kell fizetni, vagy abba kell hagyni a mellébeszélést, és el kell mondani a döntéshozóknak, hogy e nélkül a Zeneakadémia halálra van ítélve. Sajnos, a világ legnagyszerűbb élménye – a zene – magas szinten csak a világ legnagyszerűbb pénzéért hozzáférhető! Tanári szinten is!

Megoldási javaslat

  1. A döntéshozók előtt tisztán és világosan vázolni a helyzetet. Ha Bartók országa kiváló Zeneakadémiát szeretne, azt a hagyományos egyetemi keretek között nem lehet megvalósítani.
  2. Meg kell határozni, hány állást kell feltölteni nemzetközileg is versenyképes fizetésű művész-tanárral, és ki kell írni a pályázatokat. A havi fizetést nem az egyetemi bértábla szerint fizeti az egyetem, hanem egy minisztériumi alapítvány (vagy zeneakadémiai, nem a technikája a lényeg!) nyújtja a nyertes pályázóknak.
  3. Egy interjúban azt olvastam, a Zeneakadémia koncertszervezésre évi egymilliárd Ft állami támogatást szeretne kapni. Javaslom, ne egymilliárdot kérjen koncertszervezésre, hanem 1,5 milliárdot kb. 50 nemzetközi hírű tanár leszerződtetésére.
  4. A Zeneakadémia nemzetközi hírű művészekből álló tanári kara a tanári fizetésért cserébe köteles évente fejenként 10 fellépést teljesíteni hazánkban. Ez több száz koncert. Ezzel meg lehet tölteni a nagytermet, méghozzá oly módon, hogy sokkal kevésbé lesz konkurenciája egymásnak a Zeneakadémia és a MÜPA! A most kiépülő, egymással versengő rendszer ugyanis az egyik legnagyobb botorság!
  5. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó több száz koncert csak egy töredéke tud megvalósulni az Akadémián, a többit a Filharmónián keresztül el kell osztani a vidéki városok között. Így három „legyet ütünk” egy csapásra: a Zeneakadémia a hanyatlás helyett elkezd növekedni; a kiváló akusztikájú teremben kiváló koncerteket adnak az intézmény tanárai; a budapesti közönség mellett rengeteg vidéki városban ismét nemzetközi színvonalú produkciókhoz juthat a közönség.
  6. Az 50 ösztöndíjjal támogatott állás mellett, persze szükség van még a többire is, hiszen pl. szolfézs-összhangzattan tanárokat a normál bértábla szerint lehet fizetni. Hogy ez nem igazságos? A tehetséget nem igazságosan osztja az élet. Mint ahogy a rengeteg gyakorlást sem mindenki végzi el, ami ahhoz kell, hogy a tehetség nyilvánvalóvá tudjon válni. Amíg nem tudunk mindenkinek 6.000 EURO fizetést felkínálni, kénytelenek vagyunk csak azoknak adni, akik nélkül az intézmény elhal. Ezek pedig a nemzetközi szinten is elismert művész-tanárok.

Ez a rendszer nem old meg mindent, de egy lehetséges kiút a Zeneakadémia számára a jelenlegi helyzetből, és képes megfordítani az immár két évtizede zajló hanyatlást. 500 millióval kerül többe, mint ha az intézmény egymilliárdot kap koncertszervezésre – amitől tanári karának színvonala semmivel sem lesz magasabb!

E mellett foglalkozni kell még az utánpótlás kérdésével, hiszen csak a nagy merítésű alapfokú oktatás, és a kiváló középfokú felkészítés biztosíthatja a megfelelő növendékeket az Akadémia számára.

A szükséges szakmai perspektíva érdekében – és amúgy is! – újra kell szervezni koncertéletünket, megszüntetve az elmúlt húsz évre jellemző Fesztiválzenekari dominanciát. De ezt nem úgy, hogy ők kevesebbet kapjanak, hanem hozzájuk hasonló feltételeket kell biztosítani egyéb produkcióknak, kamarazenekaroknak, kvartetteknek is! E nélkül egy-két év múlva igen furcsa helyzet áll elő: Fischer Iván bejelenti, hogy elfáradt, abbahagyja, a magyar zenei élet pedig itt fog állni NULLA számú olyan produkcióval, mely évek alatt beágyazódott a nemzetközi koncertéletbe, és képes tovább vinni hazánk jó hírét. El kell kezdeni finanszírozni egyéb produkciókat is, amíg még nem késő!

De ez már egy másik írás témája lesz:-)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://muvesz-ember.blog.hu/api/trackback/id/tr875653971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dittacsello 2013.12.20. 20:37:16

Kedves Gyuri! Jó, hogy leírtad ezeket. Ha meg is valósulna az 50 kiváló tanár alkalmazása, mi lesz az okkal, akik most tanítanak ott? Ez örökös probléma, és ahogy a mostani rektort ismerem, ő biztos betartja a jogszabályokat (ez alapvetően nem baj). Erre milyen ötleted van?