Partnerek

kaposfest_logo01.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg


zene_hu_logo_nagy.jpg

Friss topikok

  • Violon3: "Előfordul, hogy egy-egy próbajáték után a vesztes német pályázó megnyeri a zenekar ellen indított... (2017.09.24. 09:31) ZAK vs KONZI
  • holdbélicsónakos: Kedves Gyuri! Most már én is félek... TŐLED. Üdv! Papp Máté volt művész-ember munkatárs (2014.03.28. 22:45) Most már én is félek
  • Digitmokus: Az uncsim kislánya, akinek ugye meg volt engedve hogy nézze az XFaktort, odáig volt ezért a csajér... (2014.01.06. 11:13) Pornós Krasznai
  • Barna Páli: Üdv! Szeretnék valamit kérdezni. Szerintem ha az A hang 432 Hz, akkor annak az oktávja 216 Hz, és ... (2013.12.27. 23:23) 432
  • dittacsello: Kedves Gyuri! Jó, hogy leírtad ezeket. Ha meg is valósulna az 50 kiváló tanár alkalmazása, mi lesz... (2013.12.20. 20:37) Merre tovább Zeneakadémia?

Bolyki Gyuri írása 

Adott egy a capella együttes, mely ötven évvel ezelőtt (1963) alakult. Működésének első hét évében hétszer jelölték Grammy-re, négyszer(!) meg is nyerték. A nyolcfős társaság elementáris erővel robbant be a zenei életbe, klasszikus zenei átirataik, jazz feldolgozásaik méltán tették világhírűvé az alapító Ward Swingle nevét.

Az ez után következő néhány évtizedet kihagyom, és napjainktól folytatom.

Egészen pontosan a mai (2014.02.01.) MÜPA koncerttől. Az eredeti 8 fő helyett 2011 óta hét taggal felálló együttest majdnem telt ház várta, de látszott, hogy a megjelentek egy része „vatta” – azaz nem vette a jegyet, hanem ingyen kapta, hogy ne legyen sok üres hely (én egyébként pártolom ezt a gyakorlatot, főleg, ha olyan fiatalok kapnak jegyet, akiknek nem telik rá).

A bejövő együttest illedelmes taps fogadta, majd elkezdődött a műsor. Aztán jött a szünet, a második félidő, aztán hazajöttünk. Ha durván elnagyolva akarnám összefoglalni, ennyi volt az élményem.

De nézzük részletesen.

Adva van hét viszonylag jó hangú ember, akik emellé még tisztán is tudnak énekelni. Egyikük hangjának sincs igazán jellegzetes karaktere, ettől nagyon egységes a hangzás, de fenn áll a veszély, hogy unalmas is tud lenni. Ezek az emberek kimennek a MÜPA színpadára, és valahogy úgy sikerül a két félidős koncertet celebrálni, hogy egyikük sem izzad meg. Egy kicsit sem. Bevallom őszintén, én ilyen koncertet még nem láttam! Kínosan ügyelnek, nehogy valami megártson a hangszálaiknak, semmi rizikó, semmi akarás. A mikrofonok majd úgyis felhangosítják a legkisebb nyögéseket is, minek erőlködni? Hát nem is erőlködnek. Nulla jelszint jön a pódiumról, hét teljesen jellegtelen ember nem akar semmit, csak a lehető legnagyobb nyugalomban, néhány előre begyakorolt gyermekded mozdulattal kísérve elénekelni a szólamát. A közönség tapsa igazodik az előadáshoz – az is alig van. Amikor valaki elsüt egy-egy ezerszer lerágott, a capella pódiumon minden kezdő együttesnél megtalálható poént, hálásak vagyunk érte, mert ez jelzi, hogy néha eszükbe jut: koncert van, illene a közönségnek élményt nyújtani.

A legtöbb szám saját szerzemény, melyek már erre az előadói attitűdre vannak kitalálva. Melankolikus szólam-kavalkádok, melyhez sokszor gépről is hozzájön néhány hang és/vagy percussion, miközben folyamatosan szól a basszus oktáver (egy oktávval lejjebb is halljuk a „basszust” éneklő úr hangját – úgy tűnik, nincs igazi basszus énekes az együttesben). Amikor nem saját mű hangzik el, azt is sikerül erre a teljesen jellegtelen, impulzus nélküli fazonra igazítani. Bach zenéjéből pont az ihletettség tűnik el, Debussy-ből az érdekes színek, a Beatles dalokból pedig az élet és a dinamizmus. Minden ugyan olyan semmilyen. A kegyelemdöfés Piazzola Libertango-ja volt, amikor kiderült, hogy ezek a hölgyek és urak komolyan gondolják, amit csinálnak. A zeneirodalom egyik leg vérpezsdítőbb darabját sikerült mindenféle feszültség nélkül előadni. Tulajdonképpen az volt a truváj, hogy hangszerek nélkül, hét énekes – gépi rásegítéssel – elénekli a szólamokat. Könyörgöm! Ennyi?! A Swingle Singers a capella együttes 2014-ben itt tart?!

Szüleim húsz évvel ezelőtt azt mondták, hogy a Swingle Singers egy jó produkció, mindenképpen hallgassam meg. Én a gyerekeimnek azt mondom, hogy a Swingle Singers zsákutcába jutott, nem érdemes két órát rájuk szánni. Hét jól képzett énekes élettelen, lelketlen, óvatoskodó önmegvalósítása leginkább saját – feledhető minőségű – dalain keresztül.

Előttem ült néhány sorral a Fool Moon a capella együttes. Ugyan akkor indultak Graz-ban Európa legrangosabb – Ward Swingle-ről elnevezett – a capella versenyén, amikor mi. Szépen szerepeltek, pop kategóriában elsők lettek. Mi gospel kategóriában másodikak lettünk, és elnyertük a közönség díjat. Jazz kategóriában elsők lettünk, és úgy nyertük el a közönség díjat, hogy senki másra nem érkezett szavazat. Meg még kaptunk két aranydiplomát a szervezőktől. A verseny történetének legeredményesebb együtteseként jöttünk haza, hónunk alatt a Ward Swingle díjakkal. Azon a versenyen a mai Swingle Singers labdába sem rúghatott volna. Ingerszegény, biztonságra törekvő, mindenféle rizikót kerülő előadásuk nem igazán versenyképes a 21. századi a capella pezsgő világában.

Sajnos, azt kell mondanom, hogy a Swingle Singers megfeneklett, és ha így marad, örökre el fog tűnni a zenei életből. A mai produkció után csak azt tudom mondani: nem sokat vesztenénk…

Úgyhogy, drága barátaim, menjetek Fool Moon koncertre, mert az sokkal nagyobb élmény.

Mi majd 2015-ben koncertezünk. Akkor leszünk 30 évesek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://muvesz-ember.blog.hu/api/trackback/id/tr345795587

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.