Bolyki Gyuri írása

A győztes, aki elmegy egy olyan versenyre, ami nem is érdekli őt.

Persze, ne gondolja senki, hogy nem érdekli, csak hát ehhez az imidzshez ez a duma passzol.

A srácnak több tucat felvétele, klipje van a youtube-on, az MR2 rendszeresen játssza a dalait – szóval nem véletlenül keveredett ő oda, ahol van. A ByeAlex projekt profi kivitelezése egy kevés zenei tehetséggel, nulla hangi adottsággal, viszont jó szövegírói képességgel megáldott fiatalember önmegvalósításának. Hosszú sorba állt be, sok hasonló előadónk van a piacon, és bizony, többen sikeresek is lettek! Gondoljunk csak Ákosra (aki a szöveg mellett azért jó zenéket is ír, de saját magát sem tartja énekesnek), vagy Gesztire, aki az utóbbi időben énekesnek tartja magát (legalábbis a neve mellé ezt íratja).

Nos, ByeAlex minden dalán látszik, hogy tisztában van vele, nem tud énekelni – éppen ezért nem is akar. Visszafogottan elsuttogja dalait, alig-alig vannak energikusabb megnyilvánulásai. Ami nem baj, mert igazából nincs jó hangja. Nem jó a voce.

Aztán ott van az éneklés másik eleme, az intonáció. Illetve nincs ott. Mert nagyon hamis.

Viszont ByeAlex szeret, és tud is szöveget írni. Egy riportban ezt mondta: “A zeném én vagyok. Nem nagyon tudok kifelé fizikailag érzelmeket kifejezni, de zenével tudok, úgyhogy sokat dolgozok a szövegeken. Ezek rólam szólnak.”

Ő úgy gondolja, érzelmeket csak a zenén keresztül tud kifejezni, úgyhogy sokat dolgozik a szövegeken. Kissé mókás, ahogy összecsúsznak a dolgok, és ez látszik magán a ByeAlex jelenségen is, ez a produkció legfőbb jellemzője. A tehetséges szövegíró, aki nem szeretné, hogy mások énekeljék el gondolatait, úgyhogy inkább megkeresi a maga helyét a zeneiparban, és igyekszik felépíteni magát. Esetlen, alibi zenéket tesz a szövegei alá, ami azért nem tűnik fel, mert aztán az előadásmód porig rombol mindent. Mert, hogy ezek a dalok nincsenek előadva. Csak kijönnek ByeAlex-ból, akinek semmi köze az előadó művészethez. Alex nekem azokra a kisgyerekekre hasonlít, akik benéznek a kulcslyukon, és megijednek attól, amit anyuék szobájában látnak. ByeAlex szeretne valahogy a zenei élet közelében lenni, de amikor kinyitja az ajtót, megretten, és inkább kimegy a folyosóra. Azok ott ugyanis valami olyat csinálnak, amihez neki semmi köze. Ott zenék vannak, kifejezéssel teli zenék, motívumok, dallamvezetések, melyek sok-sok érzelmet hordoznak magukban. És ráadásul még elő is vannak adva! Alex ismeri a saját korlátait, pontosan felmérte, hogy ez egy másik világ. Tudja, hogy belőle csak egy anti előadóművészi attitűddel lehet „valaki” a piacon. Úgyhogy ezt a formát hozza. Profin. Ugyan olyan profi dolog rezignáltan, jól felépített módon semmit nem csinálni, mint amilyen profin előadja szerzeményeit a fent említett két úriember.

És,hogy ez lehet-e sikeres?

Nem tudom. Ha a mai fiataloknak szüksége van egy 21. századi köntösbe bújtatott Zoránra, akkor igen. Ugyan míves Presser-zenék nélkül, de modern effekteket használó zenei alapokra lehet az előadóval együtt merengve messzire nézni, suttogva, hamisan dalolgatni az élet nagy dolgairól.

Végül is, miért ne sikerülhetne?