Bolyki Gyuri írása
Douglas Adams óta tudjuk, hogy az élet értelme „42”. De azt vajon tudjuk, mi értelme van a 432-nek? Egészen pontosan a 432 Hz-re hangolt „Á” hangnak?
Amikor elkezdtem zenei tanulmányaimat, a „hivatalos”, koncerttermekben legtöbbször használt „Á” hang rezgésszáma 440 Hz volt. Ma már ez 442, de amint nem rég megtudtam, a japán fuvolagyártó cégek már 444-re hangolják hangszereiket. Ebből pedig az is következik, hogy a szimfonikus zenekarok valamennyi hangszere kénytelen lesz ehhez igazodni, így nemsokára ez lesz az új sztenderd.
Hogy miért ment feljebb az „Á” hang? Mert a hangszergyártók szerint a 444-es „Á” egy sokkal nyíltabb, fényesebb „Á”, mint a 442-es. A 442-es „Á” bevezetésekor is ezt mondták: ez sokkal nyíltabb, fényesebb hang, mint a 440 Hz-es „Á”. Tehát az ember füle, lelke – úgy tűnik – folyamatosan azt kívánja, hogy emelkedjen a feszültség, legyen „fényesebb” a zenei hangzás. De vajon helyes dolog teljesíteni ezt a kívánságot?
Egy nemrég készült felmérés szerint az emberek nagy részének az agya már csak elenyésző ideig, vagy egyáltalán nem képes alfa hullámokat produkálni. Ehelyett az ébren töltött idő szinte teljes egészében béta hullámokat bocsájt ki az agy.
A béta hullám jellemzői: éber állapot, magas koncentrációra való képesség, logikus és analitikus gondolkozás, valamint stressz, bosszúság, gond, félelem és boldogtalanság.
Az alfa hullám jellemzői: nyugalom, elengedés, ellazulás, szemlélődés.
Ez azt jelenti, hogy éber állapotunkban vagy dolgozunk, vagy stresszelünk és félünk. Béta hullámokat bocsájt ki az agyunk. Ismerős állapot? Persze! De a magunk fajta erre mit válaszol? „Egy zenész számára ott van a megnyugvást adó muzsika! Vagy játsszuk, vagy hallgatjuk.”
Nos, mit is játszunk vagy hallgatunk? Leginkább olyan zenét, melynek hangolása a 442-es, nemsokára pedig már a 444 Hz-es „Á” hanghoz igazodik. Hogy mi ezzel a baj? „Szaknyelven” úgy lehetne megfogalmazni, hogy elhangolt zenét játszunk és hallgatunk. És, hogy mitől van elhangolva a 440-442-444-es „Á” hang? Hát a „természetes Á” hangtól. Attól az „Á”-tól, melynek hangmagassága – akarom mondani: rezgésszáma – igazodik a bennünket körülvevő természetben megtalálható rezgésekhez. Ezek közös jellemzője, hogy a 2 valahanyadik hatványai. A jobb és a bal agyfélteke közötti kommunikáció pl. 8 Hz-en a legtökéletesebb. A Föld alaprezonanciája szintén 8 Hz – ezt hívják „Schumann rezgésnek”. Verdi nem véletlenül írt levelet az Állami Zenei Bizottsághoz, melyben azt kéri, hogy a zenei „Á” hang rezgésszáma 432 legyen, hiszen akkor a hangskála első hangja, a „C” rezgésszáma 256, ami a 2 egyik hatványa. Hogy ez fontos, vagy sem? Mindenki döntse el maga – de előbb nézze meg az alábbi videókat.
Mennyire számít, hogy egy anyag és az őt érő rezgésszámok megfelelnek-e egymásnak?
https://www.youtube.com/watch?v=wvJAgrUBF4w
Érzünk-e különbséget a 440-es és a 432-es frekvencián megszólaló zene hatása között?
https://www.youtube.com/watch?v=P5ILuyaZIO4#t=44
Mind ez onnan jutott eszembe, hogy az idei Kaposfesten vendégül láthattuk Alina Ibragimovát, és együttesét, a Chiaroscuro Kvartettet. Első fellépésükön Beethoven f-moll vonósnégyesét (op. 95) játszották. A koncert után sokan jöttek oda hozzám, mondván: olyan érdekes volt az előadás, nem volt elég tüzes, kicsit enervált volt. Én is hallottam, de nekem egyáltalán nem ez volt a benyomásom! Kerestem hát, mi lehet az oka a különböző megéléseknek? Végül rájöttem: én tudtam, hogy a kvartett nem 440-re vagy 442-re hangol, hanem 430 körülre, a közönség nem tudta. Alináék akarva-akaratlanul is sokkal nyugodtabb, harmonikusabb, lágyabb benyomást keltettek, mint a koncert többi fellépője – a sok zeneszerető vendég pedig tudat alatt csapdába esett. S hogy mennyit számít a „tudat”?! Következő fellépésük előtt bemondtuk, hogy más frekvenciára hangolva játszanak, s láss csodát: imádta őket a közönség.
Tanulság: nincs.
De itt van még egy kis relax-zene, 432 Hz-re hangolva:-)
https://www.youtube.com/watch?v=UTE0j8Fa6N8
Próbálgassátok, milyen hatással van rátok!
