Bolyki Gyuri írása 

Az van, hogy a Magyar állam fenntart egy szervezetet, melynek tagjai a legveszélyesebb ügyekben kell, hogy intézkedjenek. Az itt szolgálók naponta gyakorolnak, edzenek, igyekeznek olyan formában tartani magukat, hogy ha - ne adja Isten - bevetésre van szükség, képesek legyenek helyt állni.

Történt, hogy sikerült kinyomozni, hol bujkál egy veszélyes bűnöző. Sikerült kifigyelni, mikor száll taxiba, sikerült úgy ráállni több autóval, hogy nem vette észre, majd sikerült lekapcsolni a bűnözőt.

Az akció végén, sajnos, az egyik TEK-es - akinek feladata csőre töltött fegyverrel akció közben a helyszín biztosítása - óvatlanul bánt a fegyverrel, ami véletlenül elsült, megsebesítve egy autóban ülő TEK-es kollégát.

Ennyi a történet.

Aztán elindult az internetes hozzászólás-cunami.

Azon túl, hogy a patásorbán az oka mindennek, sok-sok fotelhős jól megmondja a tutit.

Röhögnek az „egymást kiírtó TEK-eseken”. Nagyon vicces, de vajon tudják, mit jelent egy ilyen akció? Tudják, milyen érzés megállítani úgy egy autót, hogy abból tüzet nyithat rájuk a bűnöző polgártárs? Tudják, milyen érzés biztosítani egy ilyen akciót - hiszen nem lehet tudni, kíséri-e bűnöző polgártársat egy testőr-csapat? Csőre töltött fegyverrel kell dulakodni, és a lehető leggyorsabban elérni, hogy ha akar, se tudjon lőni a bűnöző polgártárs. És, ha a fegyver előkerül, a TEK-es ujja mindig az elsütő billentyűn van. Ugyanis nem véletlenül került elő a fegyver...

Tudom én, hogy egy tanár, egy mérnök vagy egy vállalkozó sokkal faszább csávó a TEK-eseknél. Ők nyilván soha nem is hibáznak, úgyhogy bátran lehet röhögni, amikor valakit haslövés ér egy bűnöző elfogása közben. Azért, mert a kolléga hibázott, vagy, mert nem tudott parancsolni az elsütő billentyűn lévő ujjának. Mert esetleg nem volt száz százalékos az idegrendszere. Mert pl. beteg a felesége. Vagy az édesanyja. Vagy akármi más, ami rendszeresen előfordul mindannyiunk életében. Vagy csak egyszerűen: hibázott.

Kedves röhögve fanyalgó kommentelők!

Többségetek meleg szobában ülve keres jóval többet, mint a TEK-es fiúk. Az életben nem fogtok annyit kockáztatni, mint az érintettek egy ilyen akcióban. Persze, most védekezésképpen elmondjátok, hogy "dehát nekik ez a dolguk", "ezt gyakorolják éjjel nappal", stb.

Igen, ez a dolguk. De azért jó, ha tudja a nagyszájú állampolgár, hogy vannak begyakorolhatatlan dolgok. Ilyen például az élet-halál harc. Ilyen az, amikor nem tudod, rád fog-e lőni a taxiban utazó bűnöző. Ilyen az, amikor fülvédő nélkül elsül melletted egy fegyver, és egy percig nem hallasz semmit. De neked akkor is uralkodni kell az adrenalin fölött, és az életed árán is el kell végezni a feladatot. Hiba nélkül. Mert itt a hiba nem azt jelenti, hogy majd elküldöm a kijavított szerződést mailen, hanem, hogy egy kolléga belehalhat az általad okozott sérülésbe.

A TEK-es is ember! Ugyan olyan ember, mint ti, kommentelők! Csak annyi a különbség, hogy emberként el kell végeznie nem emberhez való feladatokat is. A ti, a mi - mindannyiunk érdekében.

Kívánom, soha nem tudják meg a kedves kommentelők, milyen fegyverrel a kézben dolgozni!

És azt is kívánom, hogy legyen sokkal nagyobb megbecsülése annak, aki csőre töltött fegyverrel megy dolgozni, hogy kiiktassa a kommentelő urak fáradtságos munkával megszerzett javait ellopni készülő bűnözőt.

Szóval, kicsit hátrébb az agyarakkal, kicsit több együttérzést, és néha köszönjük meg, hogy vannak, akik hajlandók az életüket kockáztatni a mi biztonságunkért.