Bolyki Gyuri írása
Hogy kik? – Többen is!
A hírek szerint az NKA szeretné lenyúlni a szerzői jogdíjam egy részét. Tehát elvenné, ami eddig törvényesen járt nekem. A pénzemet akarja!
A hírre reagálók egy része szerint viszont én egy pofátlan alak voltam, hogy egyáltalán kapok jogdíjat. Szerintük akkor állna helyre a világ rendje, ha nem kapnék egy fityinget sem. Ők is elvennék a pénzemet!
Gondoltam, röviden összefoglalom, hogy néz ki mind ez az én szemszögemből.
Az én nemzedékem már nem a kommunizmus három „T”-s időszakában lépett be a szerzői jogdíjjal rendelkezők közé, hanem a 90-es évek közepén.
Az előttünk lévő generáció tagjai óriási bizniszt csináltak a jogdíjakból, két okból is:
- Mivel kevés szerző és előadó kapott engedélyt a működésre, alig néhány tucat részvevője volt a pénzosztásnak.
- A mi generációnk elől jó sokáig sikerült eltitkolni, hogy is működik ez az egész szerzői jogi rendszer.
Emlékszem, mekkora riadalom és felhördülés volt az Artisjus régi tagokból álló vezetőségében, amikor fiatal zenészek megjelentünk, hogy saját képviselőinket szeretnénk bejuttatni a kuratóriumba és az elnökségbe. Titkos találkozók és hatalmas balhék mentén igyekeztünk belátást nyerni az általunk aranybányának vélt Artisjus pénzosztó mechanizmusába, mivel meggyőződésünk volt, hogy néhány tucat zenész elképesztő összegeket tesz zsebre, mi pedig csak aprópénzt kapunk.
Félelmünk jogossága egyrészt bebizonyosodott, hiszen a „pontrendszer” alapján kiosztott pénzek abszolút nem transzparens módon kerültek a címzettekhez. A „pontrendszer” a saját szerzemények után járó jogdíj mellett egy kvázi „kiegészítő jogdíjat” jelent, de azt soha senki nem tudta megmondani, én hány ponttal rendelkezem, ki döntötte ezt el, és mi alapján. Szóval számomra ez tényleg a bennfentes „nagy öregek” mutyi-területe volt. De az igazán érdekes az, hogy amikor a testvérem Artisjus elnökségi tag lett, legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta: a pontrendszert nem lehet megváltoztatni! Látta, hogyan működik a dolog, és azt mondta, olyan érzékeny terület ez az egész, hogy nem lehet belenyúlni.
Mint ahogy nem lehet belenyúlni az egyes kuratóriumok működésébe sem, melyek szintén komoly pénzeket osztanak szét.
Tehát én, mint az Artisjus egyik tagja, koránt sem tartom tökéletesnek a rendszert.
De!
Azt sem értem, mi ez a folyamatos felhördülés a szerzői jogdíjak körül.
Először is: az aktuális jogdíjakat nem az Artisjus állapítja meg, hanem a mindenkori kormányzat (még akkor is, ha egy-két ügyben az Artisjus tárgyal a kormányzat képviselőjeként - lásd szállodák és éttermek befizetései kapcsán). Az Artisjus csupán annyit tesz, hogy a törvény alapján beszedi a meghatározott jogdíjakat. Tehát, aki az Artisjust szidja a jogdíjak miatt, annak gőze sincs a rendszer működéséről! Az Artisjus egy egyesület, melynek nincs joga semmiféle jogdíjat kiszabni, csupán behajthatja azokat. Talán az a furcsa a társadalom egyes tagjainak, hogy mi, az Artisjus tagjai nem olcsójánosokat alkalmazunk saját pénzünkön a jogdíjaink behajtása érdekében, hanem élvonalbeli jogászokat és ügyvédeket. Igen, összedobjuk a fizetésüket, adunk alájuk egy székházat a saját pénzünkből, ők pedig csupán annyit tesznek, hogy a mi megbízásunkból érvényt szereznek a kormány által meghozott döntéseknek. Nem restek pereskedni, ha kell, és bizony, jogászainknak alig van vesztes pere! Jól végzik a dolgukat.
Azok tehát, akik úgy gondolják, hogy a köcsög zenészeknek nem kéne jogdíjat kapniuk, ne az Artisjust csesztessék, hanem a mindenkori kormányzatot! Aztán hallgassák meg, mit válaszolnak: nemzetközi egyezmények szólnak a szellemi tulajdon védelméről, melyeket hazánk is aláírt. És ezek az egyezmények egyáltalán nem a zenészek miatt születtek! Mi egy kis porszem vagyunk abban az iparágban, mely a szellemi tulajdon kereskedelméről szól. De amíg pl. a szoftvereket, vagy egy lakóház tervét védi a jog, addig a zenészek „termékeit” is védeni fogja. Abban a pillanatban, amikor felkerülhet az internetre bármely ház építési terve, azt akárki ingyen letöltheti és megépítheti, a zenék is kikerülhetnek a védelem alól. Addig azonban fenntartjuk az Artisjust, és fizetést adunk az ott dolgozóknak, hogy behajtsák a törvény szerint nekünk járó pénzt.
És most a Kedves Kollégákhoz szólok.
Drága Szerzőtársak!
Mikor szóltunk bele mi, szerzők, abba, hogy mennyi legyen a befizetendő jogdíj? Az Artisjus egyesület több ezer tagja mikor szavazott arról, hogy mely fénymásolópapír, SD-kártya, meg miegymás után járjon nekünk pénz? Nem emlékszem egy ilyenre sem!
Én csak a törvény megjelenésekor értesülök arról, miként döntött a kormány, mekkora lesz a különböző jogdíjak mértéke – ami utána felosztásra kerül közöttünk. Persze, tudjuk, kemény lobbiharcok folynak a háttérben, de azért mégis csak a politikusok hozzák meg minden évben a végső döntést!
És most, amikor egy kultúrpolitikus a minket eddig megillető pénz egy részét máshogy szeretné becsatornázni, olyan nyílt levél jelenik, meg, mely szerint „Tiltakozunk az ellen, hogy az Országgyűlés több tízezer alkotó és előadó (zenész, író, filmes, képzőművész) zsebéből akarja jogos jövedelmének 25%-át kihúzni.” Mindannyian tudjuk, hogy nem a teljes jogdíj-jövedelmünk 25%-át akarják elvenni, mivel annak csak egy szegmensét érinti a bevezetni kívánt intézkedés. Nem örülök, hogy a mi rovásunkra akarják módosítani a játékszabályokat, de a bajban is illik pontosan, nem félrevezetően fogalmazni!
A másik probléma, hogy „Az NKA teljesen saját hatáskörben döntené el, mit kezd azzal az összeggel, amiről az alkotók, előadók – közel száz éves hagyomány alapján – maguk által meghatározott kulturális célokra mondtak le.” Nos, a száz éves hagyományt kb. tíz éve próbálja az aláírók zöme megváltoztatni, hiszen nem tartottuk igazságosnak és átláthatónak a pénzek odaítélését.
De mondok egy ennél lényegesen komolyabb problémát is!
Amióta aktívan részt vesz a fiatalabb generáció az Artisjus életében, egyre többször hallom azt a felvetést, hogy „miért támogatjuk ennyire a klasszikus zeneszerzőket, mikor a pénz nagy részét a könnyűzenészek termelik meg?!”. Rengetegszer követelik tetovált, tornacipős szerzőtársaim a komolyzene támogatásának csökkentését, hiszen a könnyűzene hozza a nagy pénzt a kasszába.
Nos, nem tudom, vajon mekkora szerepe van ennek a jelenségnek abban, hogy a kormányzat igyekszik kivenni az Artisjus kezéből a tagok által szabadon odaítélhető összegek feletti rendelkezést? Hiszen a szerzői jogok törvényben rögzítésekor bizony arról is szó van, hogy a befolyó összegek miként forognak vissza a művészet és a kulturális élet támogatásába. Ha kultúrpolitikusaink azt látják, hogy a McHaverek és BuliJulik akarnak diszponálni a pénzek felett – melyek ennek következtében a diszkóslágerek gyártóinak zsebébe kerülnek, míg Sári Lászlótól megvonják a támogatást – nyilvánvaló, olyan törvényeket fognak hozni, melyek továbbra is biztosítják, hogy a szerzői jogdíjak valóban a kulturális értékek létrehozását segíthessék.
Kedves Mindenki!
Látjátok, a szerzői jogdíjak kérdése egy bonyolult rendszer, melyet – a több évtizedes bennfentes működés után – mi magunk, az Artisjus egyesület tagjai is igyekszünk jó irányba terelni. Ehhez jön a mindenkori kormányzat kultúratámogatási koncepciója, valamint azon törvényei, melyeket az Artisjus betartat a társadalom egyre inkább őrjöngő tagjaival.
Azt kérem Tőletek, legyetek kicsit óvatosabbak, főleg akkor, ha nem is értitek a rendszert!
És még egy dolog: jó ha tudjátok, hogy mind e közben egy másik harc is zajlik, a nagy nemzetközi kiadókkal. Minél nagyobb a ribillió, annál inkább esélyük van elérni az Artisjus által működtetett rendszer leállítását, hogy létrejöjjön a világ országainak 90%-ában lévő rendszer: a jogdíjak oroszlánrésze a multik nemzetközi sztárjait illeti (akik annak 30-40%-át visszaadják a kiadóiknak), a hazai szerzők pedig az eddigiek töredékén osztozhatnak. A miénkhez hasonlóan igazságos jogdíjelosztási rendszer nem sok van a világon, és óriási a nyomás, hogy ez megszűnjön!
Szóval – amint látjátok – van nekünk bajunk elég az NKA meg a „minekfizessekjogdíjat” emberek nélkül is…
De nyugodjatok meg: aki dalokat, verseket ír, annak eddig sem, és ezután sem a jogdíj lebeg a szeme előtt, úgyhogy fogtok tudni mire táncolni a legközelebbi szülinapi partin is:-)
