Bolyki Gyuri írása
Tudom, hogy mostanság arról kell beszélni, milyen sanyarú helyzetben van a kulturális élet, én viszont egy nagy örömömet szeretném megosztani veletek.
2012 decemberében Budapesten pontosan 100 olyan klasszikus zenei koncert van, melynek jegyeit a nagy internetes portálokon árusítják. (Ez azt jelenti, hogy ezen felül vannak még kisebb rendezvények is, melyekre vagy nem kell jegyet venni, vagy a jegyeket a rendező intézmény adja el.)
Csak úgy kíváncsiságból megnéztem, a százból hánynak a fellépő gárdája és műsora garantálja a magas színvonalat.
Nyilván felmerül a kérdés, miért garantálná a résztvevők névsora a magas színvonalat, és hogy egyáltalán, mit nevezek magas színvonalnak. Nos, az első kérdésre az a válaszom, hogy ismerem az előadókat, pontosan tudom, ki, hogy szokott teljesíteni. Némi ingadozás persze előfordulhat a koncertek minősége között, de ezen a szinten ez nem számottevő. A második kérdésre már nehezebb a válasz, de azért ez sem bonyolult. Magas színvonalnak azt nevezem, amikor jól érzem magam egy koncerten. Igen, én, magam – mint szakmabeli. Amikor nem bosszant a felkészületlenség, a tehetségtelenség, amikor az előadók tudása és előadói attitűdje megengedi, hogy megszülessen a mű, ami képes hatni a hallgatóra – tehát rám. Zenészként az átlagosnál kicsit jobb fülem van, több pontatlanságot és/vagy hamisságot meghallok, illetve a stílustalanságot és a hakni feelinget is valószínű hamarabb észreveszem, mint az átlagos koncertközönség. Szóval úgy gondolom, ha egy koncertre én magam szívesen elmennék, akkor oda másokat is bátran elküldhetek. Az ilyeneket nevezem magas színvonalú koncerteknek.
Nos, ahogy számoltam, decemberben 39 ilyen koncert van – csak Budapesten. Ez elképesztő szám! Felmentem a bécsi koncertekre jegyet árusító honlapokra, és 16(!) ilyen minőségű koncertet találtam. Kevesebb, mint a fele. Miközben Bécs úgy hirdeti magát, mint a „Zene városa”…
Tűnődtem, mi lehet az oka a rengeteg jó koncertnek Budapesten, és a fellépők listáját nézegetve arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerűen jók vagyunk. Ahogy a Kaposfestről írta az idén a Reuters kritikusa: „Magyarország egy elképesztően muzikális ország.” Olyan jók a magyar zenészek (itt most a klasszikus zenészekről beszélek), hogy nem szorulunk külföldiekre a minőségi koncertélmények tekintetében. Persze, óriási dolog, hogy vannak vendégzenekaraink és szólistáink, de a hangversenyek döntő többségét hazai művészek adják. Aki bosszankodott már külföldi utazásai során azon, hogy nincs egy értelmes kulturális program, az tudja értékelni ezt a gazdagságot. Tulajdonképpen Budapesten minden este talál kiváló zenei élményt az ide érkező turista.
Külön fontosnak tartom, hogy a fellépők között rengeteg a fiatal. A huszonegy-két éves, verseny győztes szólistákból van vagy öt, plusz még a harmincas éveiket taposók – szóval nem csak a „nagy öregek” ontják a koncerteket, szépen dolgoznak a fiatalok is.
Ahogy összeadtam, decemberben kb. 25.000 ember megy el klasszikus zenei koncertre (minden koncerten 2/3 háznyi nézővel számoltam, ami nyilván erősen alulkalkulált arány). Ez a közönség mintegy 96 millió Ft-ot költ el a jegyekre. A TAO-törvény alapján ez után még nagyjából 70 millió Ft-tal támogatja az állam a fellépő produkciókat – tehát a „szakma” havi bevétele mindösszesen kb. 166 millió Ft.
Az átlag jegyár koncerthelyszínenként igen eltérő, az Óbudai társaskör 900Ft-jától a MÜPA 7.500Ft-jáig terjed.
Csak összehasonlításként: L. Simon László kulturális államtitkár úr két könyvéért (melyek korábbi cikkeinek gyűjteményét tartalmazzák) 2.500 és 2.700 Ft-ot fizettem nem is olyan régen. Ez az ára a könyveknek. Mert a könyvpiacon megtörtént a rendszerváltás. A zenei életben még mindig ott tartunk, hogy nekünk „jár” az olcsó koncert. Eszement dolog, hogy a MÜPA-ba, a világ egyik legjobb koncerttermébe bemehet az ember 2.500 Ft-os jeggyel koncertet hallgatni. Én ezt konkrétan megtiltanám! Ha a Tesco nem árulhat terméket a bekerülési értékénél olcsóbban, a zenekarok miért tehetik meg? Miért csapjuk be a nézőt, azt állítva, hogy a 70 fős zenekar által előadott élvonalbeli produkció ennyibe kerül? Az így befolyó bevételből a termet is alig lehet kifizetni, nem, hogy a 70 fős zenekart – és akkor még szólistáról és karmesterről nem is beszéltünk. Annyi kiváló koncertterem van, hogy az olcsóbb produkciókat is be lehet mutatni nagyszerű környezetben, ehhez nem kéne a MÜPA.
Aki vett már jegyet külföldön, tudja, hogy egy élvonalbeli produkcióra az átlag jegyár kb. 45 Euro. Ez mintegy 12.000Ft. Valahol itt kezdődik egy átlagosan jó koncertterembe szóló jegy reális ára.
A fenti számítások szerint a mi koncertélményeinket egyszerűen nem mi finanszírozzuk, hanem a kormányzat. Két dologgal: egyrészt fenntartja a kiváló muzsikusok képzési rendszerét, így folyamatosan rendelkezésünkre állnak a remek művészek, másrészt kifizeti helyettünk a koncerteken fellépők gázsiját.
Csak Budapesten nyolc szimfonikus zenekar működik állami pénzből. Berlinben kettő. Londonban egy.
Jó Budapesten élni!
Köszi fiúk, nekem ez így tetszik! :-)
