Bolyki Gyuri írása
Most nem az a kérdés, szeretem-e Bajnait, hanem hogy mennyire profin végzi a dolgát. Tehát ez az írás kizárólag metodikailag szemlél egy jelenséget.
Zenészként folyton azt látom, hogy tehetséges emberek saját szűklátókörűségük miatt képtelenek előrejutni. Azt hiszik, a művészi tehetség magában foglalja a piackutatást, a PR-marketinget, a sales-t és az összes produceri feladat átlátását is. Pedig persze, hogy nem.
Na, sok politikus is így viselkedik, sőt, a többségük. Igazából Orbán az egyetlen, aki kiemelkedő stratégiai képességgel rendelkezik – ezt még ellenfelei is elismerik róla.
És most jön Bajnai. A Népszabadságban megjelent interjú kifejezetten érdekes tanulmány PR szempontból. Olvasása közben teljesen olyan hangulatom van, mint amikor ülünk csapatommal a megbeszélésen, és próbáljuk kitalálni, hogyan építsük fel a Kaposfest következő évi kommunikációs kampányát. Meghatározzuk az irányt és az eszközöket, majd igyekszünk megvalósítani.
Jelen esetben adott egy ember, aki első sorban azért küzd, hogy vegyék őt komolyan, számoljanak vele, mint miniszterelnök-jelölttel.
Próbálja az olvasókkal elhitetni saját jelentőségét, így rögtön a cikk elején két, ebbe az irányba mutató közlést találunk:
- „Láthatóan félnek tőlem”
- „Csak annyi történt, hogy Orbán Viktor kijelölt saját ellenfelének azzal, hogy ál-civilszervezetek és Simicska Lajos segítségével immár a második, sok millió forintba kerülő lejárató kampányt indította ellenem.”
Az, hogy ki fél Bajnaitól, teljesen mindegy. A lényeg, hogy el tudja-e hitetni az olvasóval: tőle félnek. Ez pedig azért fontos, mert Gyurcsány bukása óta a közvélemény döntő többsége nem talált komolyan vehető politikust a balliberálisok között.
Ugye, a miniszterelnök-aspiráns politikai üzenete nem lehet az, hogy „majd én megmutatom”, hiszen sok évig miniszter, egy évig miniszterelnök volt. Bőven volt ideje „megmutatni” – lett is belőle egy Fidesz kétharmad. Mivel tehát fajsúlyos üzenetté konvertálható szakmai, politikai tőkéje nincs, azt az utat választja, amivel 2002-ben a szocialisták győztek: a negatív érzelmi töltetre apellál. Valahogy így: „Ha mellém álltok, közösen átélhetjük, hogy Orbán Viktor fél tőlünk!”
Külön mókás, hogy a szocialisták is negatív kampányra készülnek, és ehhez idehívták azt a Ron Werbert, akiről mindenki tudja, hogy ennek művésze. Ezzel pedig Mesterháziék vásároltak maguknak egy csomó támadási felületet is, amit a kormánypártok igyekeznek maximálisan kiaknázni. Itt meg jön Bajnai, és Ron Werber (tehát támadási felület) nélkül, mosolyogva pengeti ugyan ezeket a húrokat! Lássuk be, zseniális!
A második mondat különösen jól felépített stratégiai fegyver, mellyel Bajnai egyszerre több irányba is „tüzel”. Első, és legfontosabb üzenete, hogy az ellenzéki vezetők közötti erőviszony eldöntését kivonja a pártok már-már tragikomikus acsarkodásának mezejéről, és a kétharmaddal megválasztott nagy közös ellenségnek, Orbán Viktornak tulajdonítja. Persze, ez hazugság, de a politika világa nem az őszinte beszédről, hanem a hatalom megszerzésének és gyakorlásának művészetéről szól.
Szintén ügyes fogás, hogy - bár a kormánypárti lejárató kampány minden fényképén ott volt Gyurcsány is – Bajnai azt a látszatot kelti, mint ha Gyurcsányt már meg sem kéne említeni ez ügyben, annyira súlytalan figura.
Ezt a két témát egy későbbi mondattal ismét megerősíti: „Láthatóan félnek tőlem, ha ennyi pénzt megér nekik, hogy teleplakátolják az arcommal az országot.”
Bátor és nagy ívű manőver! Ahelyett, hogy siránkozna a kormánypártot támogató, Bajnait és Gyurcsányt „egymásra toló” kampányon, a lehető legprofibb módon kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.
Zseniálisan kitalált taktika, melyet egy igazi stratégiai elme szült!
Nem elemzem tovább a cikket, mert a jelenség a lényeg. Élvezetes olvasmány, szeretem az ilyen inspiráló dolgokat!
Bajnai annyira komolyan veszi politikai ambícióit, hogy nem derogál neki a stratégák által összeállított kottát elénekelni. Megbízik bennük, maximálisan együttműködik, egy pillanatra sem lép ki a szerepéből. Nem tudom, tisztában van-e azzal, hogy az ő személyiségével és képességeivel valójában esélytelen egy választáson, de pont ezért izgalmas a „Bajnai-jelenség”! Az önmaga hiányait pontosan felismerő személy, és a mögé összerakott profi csapat együttműködése, egy jól meghatározható cél érdekében.
Szerintem három dolgon bukhat meg ez a produkció:
1. Bajnai nem bírja tovább, és elkezd „szólózni”, esetleg véletlenül butaságot csinál.
2. A stratégák valahol elszámolják magukat.
3. Az emberek még sem felejtetik el, mennyi ideig munkálkodott a kétharmad létrejöttén.
Izgalmas, érdekes és tanulságos eseményeknek nézünk elébe!