Bolyki Gyuri írása 

Nem sok produkció kapcsán volt bennem akkora várakozás, mint a közelgő István, a király.

A mű a szívem csücske, ezen tanultunk meg a capella énekelni a tesóimmal, minden dalt tudok kívülről, sőt, még a dob- és basszusgitár szólamot is! Elképesztő zenei teljesítmény, nem csodálom, hogy Szörényi Levente a mű megírása után – szerzőként – csak „félgőzzel” tudott részt venni a „Jelenkor” című Fonográf lemez munkálataiban, hiszen olyan minőségű és mennyiségű zenét írt a rockoperához, ami majdhogynem egy életmű összefoglalása is lehetne.

Az eredeti mozifilm is egy nagyon erős alkotás, amit soha nem fogok elfelejteni.

És éppen ebből fakad felfokozott várakozásom: nem tudom kiverni a fejemből azokat a karaktereket, melyek beleégtek a szívembe-lelkembe!

És akkor most jön ez az új előadás, Alföldivel az élen, és kihirdetik a szereplő gárdát:

István: Feke Pál

Koppány: Stohl András

Ez egy igazi Alföldis húzás, csúcs!

Mint ahogy maga a produkció is szerintem Rosta Mária produceri működésének csúcspontja.

Ennek az örökké keverő hölgynek sikerült elérnie, hogy egyik művésze (Szörényi Levente) elfogadja alkotótársnak másik művészét (Alföldit), aki behozza a műbe harmadik művészét, Feke Palit. És a végére Stohl András. Nem hiszem, hogy van ember, aki ezt a gárdát valaha elképzelhetőnek tartotta volna!

Pedig a csapat jó, csak elképzelhetetlen, hogy lesz ebből István, a király!

A szerzőkről és a műről nem beszélek, mindent tudunk róluk.

Alföldi – mint rendező – szerintem kétesélyes választás. Óriási tehetség, aki épp úgy képes lehet mennybe vinni az előadást ötleteivel, mint megütközést kiváltva megbuktatni. A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy a műhöz leginkább kötődő korosztály nem lesz képes „váltani”: hiába lesz zseniálisan újragondolva a mű, elutasítják azt. Előre félek, hogy ha ez történik, majd elkezdenek arról írni, hogy Alföldi nem is tehetséges. Pedig dehogynem az! De számomra már az is elfogadhatatlan volt, hogy a filmhez képest kicserélődtek a további előadások szereplői, mivel az új gárdák meg sem közelítették az eredeti minőségét. (Ebben egyébként óriási szerepet játszott Vikidál, aki szerintem mindannyiunk számára a darab legemlékezetesebb figurája volt.)

Feke Pál munkásságát indulása óta nyomon követem – néha összetalálkozott az utunk egy-egy produkció kapcsán. Az egyik legszorgalmasabb pályatársnak tartom, aki elképesztő munkával megformált szerepjátszásával képes elfeledtetni velünk kicsit merev személyiségét. Nem kirobbanó tehetségével, hanem szorgalmával küzdötte fel magát oda, ahol van, és ezért nagyon tisztelem őt. Szerintem megbízhatóan fogja teljesíteni a rá bízott feladatot, mind színészileg, mind hangban méltó lesz elődeihez.

Stohl András pont az ellenkező érzést váltja ki bennem. Lehet, az a baj, hogy túl sokat hülyéskedtem és röhögtem együtt Bucival, de egyszerűen én nem tudom őt elképzelni Vikidál után Koppányként. És innentől kezdve érdekes a produkció! Alföldi nem az az ember, aki hajlandó lenne kompromisszumot kötni, ha művészi kérdésről van szó. Nincs az a pénz, és az az indok, ami miatt behozná Bucit úgy a produkcióba, hogy Koppány szerepe nem pont neki való. Na, de akkor milyen figura lesz ez a Koppány?! Hogy a fenébe lesz megformálva a bivalyerős testi és hangi adottságokkal bíró Vikidál után a – hozzá képest – nyüzüge, énekelni maximum színészként tudó Stohl András által a szerep?! Én ezt elképzelni sem tudom!

És ettől jó a projekt!

Zseniális húzás volt így összerakni a csapatot! Engem nem érdekel a politikai nyilem-nyalom, Alföldi végre azt csinálja, amihez ért, és a többiek megvalósítják a koncepcióját.

Ha el tudnám hinni, hogy az előadás jól fog szólni, biztosan vennék rá jegyet! De valószínű, inkább megvárom a gondos utómunkával elkészített DVD-felvételt, és egy kényelmes fotelben ülve megnézem, mi lett az utóbbi évek egyik legbátrabb ötletéből.