Bolyki Gyuri írása 

15 évesen kezdtem színpadon dolgozni. Persze – zenész tanoncként – addig is sok fellépésem volt, de azok zeneiskolai vagy családi rendezvényekhez kapcsolódtak. Onnantól számítom munkának a fellépést, amikor már fizetnek is érte.

Szépen beindultak a dolgok, két együttessel is koncerteztem, és amilyen az élet, hamarabb turnéztam Németországban, mint itthon. Több mint száz ottani koncert után jött az első komolyabb hazai fellépés, de jó volt ez így, mert a Jürgenéken kikísérleteztük a műsort, a hazai közönség pedig már a jó verziót kapta :-)

Az első fellépés gázsiért Németországban - amikor a megrendelő kedvéért magyar népdalokat is játszottunk egy kastély 1000 éves születésnapján :-)

Hamar megéreztem a siker ízét, és hamar megéltem azt is, hogy a siker nem boldogít.

Mert mi a siker? A többi ember felém irányuló elismerése, szeretete. Na de ez nem az én élményem, hanem a közönségemé!

Ha bennem nincs ott a saját, belülről fakadó szeretetem, békességem, akkor hiába járom a világot, hiába írogatom az autogramokat, hiába adják ki a lemezeinket, hiába az eget-rengető kritikák – nem leszek boldog.

Higgyétek el, minden külsőség csak nagyon rövid ideig érdekes és/vagy inspiráló! Az igazi művész-embert a belső motorja hajtja, a közönség pedig „csak” a visszacsatolás. Persze, egy nagyon fontos visszacsatolás.

Hogy miként kapcsolódik ez az újévi jókívánsághoz?

Hát úgy, hogy ilyenkor illik sikeres újévet kívánni egymásnak. Én pedig azt tanultam meg a saját eddigi életpályámon, hogy igazából nem is a siker a fontos, hanem az ÁLDÁS. Mert, hogy bizony, a siker nem ugyan az, mint az áldás! Lehetsz úgy is sikeres, hogy az életeden nincs Isten áldása, és bővölködhetsz Isten áldásában úgy is, hogy elkerül a várva várt siker. Ez bizony egy tehetséges művész számára óriási dilemma! Sikert akarsz, vagy áldást? Az egyik tőled függ, a másik nem. Az egyik úthoz jó produkció, tapasztalt menedzsment kell, a másikhoz alázatos szív. A legnehezebb pedig alázatos szívvel sikeresnek lenni. Ez a két dolog nagyon nehezen összeegyeztethető, folyamatos önvizsgálatra és önreflexióra van szükség a megéléséhez. De szükséges, mert a már említett belső motor csak így tud helyesen működni. Ha pedig dönteni kell, hogy melyik a fontosabb „üzemanyag” ebbe a motorba, melyikre van nagyobb szükség, akkor az áldásra szavazok. Inkább szeretnék áldott ember lenni, mint sikeres. De szerintem ez nem csak a művészekre igaz! Egy asztalos, orvos, tanár, hentes életére is ugyan úgy vonatkozik, mint a színpadon állókéra.

 Úgyhogy engedjétek meg, hogy mindannyiótoknak áldott 2013-as évet kívánjak! Ha pedig még siker is adatik mellé, örüljetek neki! De ne üldözzétek, ne hajhásszátok a sikert, elégedjetek meg az áldással! És azt se higgyétek, hogy ha sikertelenség vesz körül benneteket, akkor elkerült az áldás!

Ha jól odafigyeltek, meglátjátok, hogy igazam van.

 Üdv: Gyuri